Korai évek
Masutatsu Oyama - Yong I-Choi néven - 1923 július 27.-én született Dél-Koreában egy kis faluban, nem messze Gunsan városától.
Gyermekkorában Mandzsúriába ment (Dél-Kínában), hogy a nővére farmján éljen.
Kilenc éves korában elkezdte tanulni a Kempo (dél-kínai) Tizennyolc kéz stílusát Yi mestertől, aki ezidőben a farmjukon dolgozott.
Tizenkét éves korában Oyama vissztért Koreába, ahol folytatta a Koreai Kempo edzéseit.
1938-ban, tizenöt éves korában Japánba utazott, hogy pilóta kiképzésen vegyen részt. Példaképének Korea első vadászpilótáját tekintette.
Az, hogy egyedül a saját erejéből megéljen - nehezebbnek bizonyult mint gondolta - különösen koreaiként Japánban. A kiképzése abbamaradt.
Gichin Funakoshi
Folytatta - cselgáncsra és ökölvívásra alapozott - harcművészeti tanulmányait. Egy nap meglátott néhány tanulót akik Okinawai Karatét edzettek.
Ez nagyon érdekelte ezért elment a Takashoku Egyetemre, hogy Gichin Funokashi dozsójában edzen.
Olyan gyors volt az előmenetele, hogy tizenhét éves korára elérte a 2. dan fokozatot, és amikor húsz éves korában belépett a Japán Birodalmi Hadseregbe - már 4. dan fokozata volt.
Ebben az időben szintén komolyan érdekelte a cselgáncs is, az eredményei szintén nagyon figyelemre méltóak voltak.
So Nei Chu
Japán veresége és az azt követő megszállás megaláztatásai túl soknak bizonyultak Oyama számára aki kilátástalannak látta helyzetét. Mindannyiunk szerencséjére - ekkor találkozott So Nei Chu-val. So mester (szintén koreai, Oyama szülőföldjéről) Japánban élt, Ő volt a Goju Ryu egyik legmagasabb rangú vezetője Japánban, ebben az időben. Híres volt mind a fizikai, mind a szellemi erejéről. Ő volt az aki arra ösztönözte Oyamát, hogy a harcművészeteknek szentelje életét. Szintén Ő volt az aki azt javasolta Oyamának, hogy vonuljon el a világtól három évre, hogy csak a szellemi- és testi- edzéssel foglalkozzon.
Hegyi Edzés
Huszonhárom éves korában Oyama megismerkedett Eiji Yoshikawa-val - a Musashi regények szerzőjével. Az írások Japán leghíresebb szamurájának életéről és hőstetteiről szólnak.
Az író és a regények segítettek Oyamának megtanulni a Bushido törvényeit, és azok mélyebb jelentését.
Ugyanebben az évben Oyama elment a Minobu hegyre (Chiba tartomány), ahol Musashi kifejlesztette a kardforgatás Nito Ryu stílusát.
Oyama úgy gondolta, hogy ez alkalmas hely arra, hogy elkezdje azt a szigorú edzést amit eltervezett magának.
Azok között a holmik között amiket magával vitt volt egy példány Yoshikawa könyveiből. Egy Yashiro nevű tanítvány szintén vele tartott.
A világtól elzártan nagyon magányosnak érezték magukat, 6 hónap elteltével Yashiro megszökött egy éjjel.
Így még nehezebbé vált az élet Oyama számára - Ő is vissza akart térni a civilizációba.
So Nei Chu azt írta neki, borotválja le a szemöldökét, hogy megszabaduljon a vissztérési vágyától. Biztosan nem akarta, hogy így lássák!
Ez és más ösztönző szavak meggyőzték Oyamát, hogy folytassa az edzést és ő váljon a legerősebb karateka Japánban.
Hamarosan azonban a szponzora tájékoztatta, hogy nem tudja tovább támogatni őt, így tizennégy hónap után véget ért a magánya.
Néhány hónappal később, 1947-ben Oyama megnyerte a Második Világháború után az első Japán Nemzetei Harcművészeti Bajnokság - Karate szakágának versenyét.
Azonban üresnek érezte a győzelmet, mert még mindig nem teljesítette a hároméves magányos edzését.
Elhatározta, hogy életét teljesen a Karaténak szenteli.
Így újra belevágott - ezúttal a Kiyozumi hegyen, szintén Chiba tartományban.
Ezt a helyet a környezet spirituálisan felemelő hatása miatt választotta.
Ezúttal fanatikusan edzett - 12 órát naponta, pihenőnapok nélkül.
Vízesések alatt gyakorolt, vízmosta köveket, kavicsokat tört pusztakézzel, a fatörzseket használt makiwara-nak, gyorsan-növő len növényeket szökdelt át naponta többszázszor.
Minden nap időt szentelt a tanulásnak, az ősi klasszikus harcművészetekről, a Zenről és a filozófiáról.
Tizennyolc hónap múlva lejött a hegyről - bízott magában - úgy érezte, hogy képes lesz irányítani az életét.
Életében soha más nem volt rá olyan hatással mint az itt megszerzett (jó és megrázó) tapasztalatok.
Bikák, Kihívók és a Godhand
1950-ben Sosai (az alapító) Mas Oyama elkezdte kipróbálni (és bemutatni) az erejét azáltal, hogy bikákkal küzdött.
Összesen 52 bikával küzdött, három állat azonnal elpusztult, 49-nek kézéllel leütötte, letörte a szarvát.
Oyama derűsen emlékszik vissza egyik esetére egy vad bikával:
1957-ben, 34 éves korában majdnem meghalt Mexikóban amikor egy bika megsebesítette - valahogyan mégis sikerült ledönteni a bikát és letörni a szarvát.
Hat hónapig volt ágyhoz kötve amíg felgyógyult az - általában végzetes - sérüléséből.
Manapság természetesen az állatvédő csoportoknak is lenne hozzáfűzni valójuk ezekhez a bemutatókhoz. Ezek az állatok egyébként is levágásra voltak szánva.
1952-ben az Egyesült Államokba utazott egy évre a célból, hogy bemutassa a Kyokushinkai Karatét élőben és televíziós felvételeken.
Az ezt követő években elfogadott minden kihívást - ennek eredményeként kb 270 ellenféllel vívott küzdelmet.
Az ellenfelek többségét egyetlen ütéssel legyőzte. A küzdelmek soha nem tartottak tovább három percnél, elég gyakran befejeződtek néhány másodpercen belül.
Ha eltalál, akkor összetörsz. Ha megpróbálod kivédeni az ütését, akkor akkor a kezed, ha nem véded ki - akkor a bordád törik...
Az "Isteni kéz" (Godhand) vagy "Egy Csapás, Biztos Halál" (One Strike, Certain Death) [Ichi Geki, Hissatsu] néven vált közismertté, mint a Japán harcosok filozófiájának megtestesítője.
Számára ez volt a lényeg a karatéban - a látványos lábmunka és a bonyolult technikák pedig másodlagosak (noha szintén közismert volt a fejrugásai erejéről).
Az egyik Egyesült Államokbeli látogatása alkalmával Oyama megismerkedett Jacques Sandulescu-val, a nagydarab (190 cm és 190 Kg) románnal akit 16 éves korában a Vörös Hadsereg börtönbe vetett és szénbányába küldött kényszermunkára - 2 évre.
Gyorsan barátok lettek és maradtak - Jacques a mai napig is edz és tanácsadókén ténykedik az IKO(1)-ben.
Oyama Dojo
1953-ban Oyama megnyitotta "első dozsóját" egy füves területen Tokyo Mejiro városrészében.
1956-ban nyitotta meg az elsõ igazi dozsóját egy korábbi balett iskolában a Rikkyo Egyetem mögött, 500 méterre a Honbu jelenlegi helyétől.
1957-ben már 700 tagja volt a dozsónak, annak ellenére, hogy az edzések keménysége miatt magas volt a lemorzsolódás.
Más stílusokat tanuló karatekak is eljöttek, hogy "jis-sen kumite"-t azaz teljes erejű küzdelemet tanuljanak.
Kenji Kato, az egyik első oktató - azt mondta - meg kell figyelni a más stílusok technikáit, át kell venni azokat amelyek jók lehetnek az igazi küzdelemben.
...Így alakult ki Mas Oyama's Karate. Mas Oyama sok más harcművészeti stílusból is átvett technikákat, nem korlátozta magát csak a karatéra.
Az Oyama Dojo tagjai nagyon komolyan vették a küzdelmet, ezt tekintették elsősorban harcmûvészetek lényegének, az edzésen azt várták, hogy üthessenek és megüssék őket.
Volt néhány korlátozás: a fej támadása csak tenyérrel, vagy törölközõbe tekert kézzel volt engedélyezve. Fogás, dobás és a lágyék támadása szintén tiltott.
A küzdelem addig tart, amíg valamelyik küzdőfél hangosan elismeri vereségét. Napi rendszerességgel történtek sérülések - a lemorzsolódás nagyon magas volt (tobb mint 90%)
Akkoriban nem volt hivatalosan előírt edzőruha (do-gi), mindenki olyan ruhában edzett - kinek milyen volt.
Bobby Lowe
1952-ben Mas Oyama bemutatót tartott Hawaii-n.
A fiatal Bobby Lowe látta ezt, és megdöbbentette az az erő amit Oyama demonstrált.
Nem mintha tapasztalatlan lett volna a harcművészetekben - fiatal kora ellenére eredményei megközelítették Oyamáét.
Az édesapja Kung Fu oktató volt, emellett kipróbált mindenféle stílust - ami csak elérhető volt számára.
23 éves korára már 4. dan fokozata volt cselgáncsban, 2. dan kempoban, 1. dan aikidoban és elismert volt váltósúlyú bokszolóként.
Lowe lett Mas Oyama első Kyokushin uchi deshi-ja azaz "bentlakásos tanítványa".
Minden nap Mas Oyamával edzett másfél éven keresztül.
Az uchi deshi-ság idejéből származik az a mondás, hogy az 1000 nap után számít valaki tehetséges kezdőnek.
Ezeket az uchi deshi-kat úgy nevezték, hogy "Wakajishi" azaz Mas Oyama "Ifjú Oroszlánjai".
Évente - jelentkezők százaiból - csak néhányan lettek kiválasztva arra a kitüntetésre, hogy a teljes időben együtt edzenek a Mesterrel.
1957-ben Bobby Lowe visszatért Hawaii szigetére, hogy megnyissa Oyama elsõ - Japánon kívüli - iskoláját.
A Kyokushin Karate kezdete
1964 júniusában nyílt meg hivatalosan a Oyama karatéjának világközpontja - a stílus ekkor vette fel a Kyokushin nevet, amely a "Végső Igazságot" (Ultimate Truth) jelenti.
Ugyanebben az évben alapították a Nemzetközi Karate Szervezetet (International Karate Organization IKO)
Ekkortól indult "világhódító útjára" a Kyokushin - több mint 120 országban a regisztrált tagjainak száma meghaladja a 10 millió főt - így ez a világ egyik legnagyobb harcművészeti szervezete.
A közismertebb Kyokushin "yudansha" (fekete övesek) között van Sean Connery (tiszteletbeli 1.dan),
Dolph Lundgren (3. dan, Európai és Ausztráliai nehézsúlyú bajnok 1980-1982),
Nelson Mandela Dél-Aafrikai Köztársaság elnöke (tiszteletbeli 8.dan).
1988 júniusában John Howard Ausztrália miniszterelnöke kapta meg a tiszteletbeli 5. dan fokozatot a Syndney Kyokushin Dojo hivatalos megnyitóján.
A vég?
Amikor Sosai Masutatsu Oyama elhunyt, Akiyoshi Matsui lett a szervezet ügyvezetője.
Oyama halála több (politikai és gazdasági) irányvonal kialakulásához vezetett a Kyokushin szervezetében.
A végén, a megoldás az lehet (lett), hogy a Kyokushin több részre osztódik (osztódott).
Minden csoport magát tartja Oyama Karatéja "egyetlen, igazi" örökösének, mind szellemiségében, mind anyagilag.
Egy Harry Rogers nevû Kyokushinnal foglalkozó ausztrál szerző - félig komolyan - azt írta, hogy Oyama talán szándékosan okozta a zűrzavart azért, hogy a az Ő karatéja ne maradhasson fenn nélküle.
Az azonban meglehetősen bizonyos, hogy minden Kyokushin csoport - tekintet nélkül, hogy mely irányzathoz tartozik - követni fogja azokat az eszméket amelyeket Mas Oyama lefektetett.
Talán az, hogy a Kyokushin több ágra osztódott, jót hozhat magával - A családot is el kell hagyják a gyermekek, azért, hogy saját családot alapíthassanak.
Mas Oyama pályafutása vázlatosan
- 1923 július 27.-én megszületik Dél-Koreában.
Mandzsúriában, kilenc éves korában Kínai Kempo-t tanul - 1938 Gichin Funakoshi mester tanítványa lesz.
- 1946 Megkezdi a hegyi edzést.
- 1947 Japán össz-harcművészeti bajnok lesz.
Gogen Yamaguchi mesternél elsajátítja a Goju-Ryu Karate-t és a szervezet alelnöke lesz 9. dan fokozattal. - 1948 Megkezdi 18 hónapos magányos hegyi edzését.
- 1950 Elkezd bikák ellen küzdeni amikor egy mészárszék mellett lakik.
- 1952 Amerikába látogat oktatni és bemutatókat tartani - 32 helyszínen. Hét alkalommal küzdelmet vív.
- 1953 Amerikába, Chicago-ba utazik, hogy bikával küzdjön. Kézéllel letöri a bika egyik szarvát.
- 1955 Bejárja Dél-amerikát és Európát Bepford Davy-vel (Chrysler vállalat igazgatója). Több alkalommal küzdelmet vív.
- 1956 Megnyitja első igazi dozsóját.
- 1957 Ismét bikákkal küzd Mexikó városban.
- 1958 Januárban kiadja a "Mi a Karate" (What is Karate) című könyvét
Szeptemberben meghívja az FBI Washington-ba, hogy bemutatókat és oktatásokat tartson.
Októberben a West Point Katonai Akadémia meghívja, hogy bemutatókat és oktatásokat tartson. - 1964 A Thai Box kihívja a Japán Karatét. A kihívást egyedül Oyama fogadja el. Három mérkőzésből kettőt megnyer.
- 1971 Kitalál egy népszerű könyvsorozatot "Karate Baka Ichidai" és egy mozifilmet "World's Strongest Karate" címmel.
- 1975 A neve és a Kyokushin ismertté válik egész Japánban.
- 1975 Megtartják az első nyílt Kyokushinkai világbajnokságot
- 1994 április 26.-án 70 éves korában elhunyt tüdőrákban.