Tsuki Waza

Egyenes vonalú ("szúró") mozdulattal végrehajtott támadó kéztechnikák - leggyakrabban seiken azaz ököl, de akár nukite, hiraken, stb kéztartásokban.
A célpont függőleges elhelyezkedése szerint: jodan (fej), chudan (test), gedan (öv alatt) magasságban; az álláshoz képest (elöl levő láb szerint) oi (elöl lévő kézzel), gyaku (hátul lévő kézzel) vagy morote (páros kézzel) is vegrehajthatóak.
Az ütés erejét a kar izomzata által történő gyorsítása mellett a teljes test fokozza a tömegközéppont egyenes irányú rámozdulása és a felsőtest gerincoszlop körüli forgása segítségével. A találat pillanatában több mozgásmennyiség összegződik. (vektorok eredője)
Bázistechnikai gyakorlatok során fontos szerepe van az ellentétes mozgást végző hikite (húzott) kéznek, mely a váll, lapockák, hát izmainak megfeszítésével segíti az adott technika fókuszált kivitelezését.

 

A technikák illusztrációi Kancho Shokei Matsui és segítői által készített Kyokushin Karate Enciklopédia képkockáiból származnak.

Egyenes ütés, melyet a hikite tartásból a csípő (hara) a gerinc és a váll forgatása indít, miközben az előző pozíció szerinti gyakorlatot végző kéz visszahúzódik hikite-be.
A technika végrehajtása során az alkar 180° orsó mozgást végez a kezdő (hikite) és a végállapot között.
Az ütést, horizontálisan a test középvonalát, vertikálisan az elöljáró által meghatározott (jodan, chudan, gedan) magasságot irányozva, oi, gyaku, morote módon és a megadott kéztartásban (seiken, hiraken, stb) kell végrehajtani.
Az ütés a 10. kyu övfokozat vizsganyagához tartozik.

Egyenes ütés álló kéztartású változata, mely végrehajtási módban a kezdő (hikite) és a végállapot között az alkar csak 90° orsómozgást végez, így az ütés (jodan, chudan) végállapotában a seiken függőleges (90°) tartásban van. (gedan magasságban anatómiailag megfelelőbb a 45° tartás)
Ez a technika alkalmazható közelharcban, amikor nincs hely egy teljes ütés kivitelezésére, vagy aszerint, hogy a támadni kívánt célfelület elérésére aktuálisan ez a megfelelő kéztartás.
Az ütés a 8. kyu övfokozat vizsganyagához tartozik.

A köríves ütés látszólag kakukktojásnak tűnik a "szúró mozdulatú" ütések között, de ez nem az ökölvívásból ismert horog ütés.
A felkart szinte a test mellé kell zárni, az alkart hozzá képest (oldalról) kb derékszögben kell tartani, az ütés haladó mozgását nagyobb részben a felsőtest gerincoszlop körüli forgása, kisebb részben pedig a váll mozdulata szolgáltatja.
Az ütés erejét a forgó (és a találat pillanatában kissé rádőlő) testtömeg adja. Az ütés alkalmas az ellenfél kezének a megkerülésére, vagy a támadás vonaláról kissé oldalra lépve az ellenfél testének oldalról való támadására.

Az alsó ütés az ellenfél védekező keze, könyöke alatt/között a has támadására szolgál.
A felkart szinte a test mellé kell zárni, az alkart hozzá képest (alulról) kb derékszögben kell tartani, az ütés haladó mozgásához a hozzáadódik a test előre mozdulása is.
Az ütés a 8. kyu övfokozat vizsganyagához tartozik.

A felütés az ellenfél védekező keze között az áll/arc támadására szolgál.
Az ütés a 2. kyu övfokozat vizsganyagához tartozik.

Kettős alsó-felső ütés - a gyakorlatok és a küzdelmek során lehetőség van az elemi technikákat kombináltan használni. Pl.: a seiken jodan tsuki-t és a seken shita tsuki-t együttesen alkalmazni.
Sokan hozzászoknak ahhoz, hogy az ellenfél technikái egymást követő sorrendben érkeznek, így meglepő lehet az egyidejű páros támadás.
Az ütés kombináció a Geksai Dai kata egy mozzanata.

"Haladás iránya szerinti egyenes ütés", általában 90°-os kiba dachi állással szokott társulni, mely esetben az ütést az állás szerint oldalra, de a 90°-os elfordulás miatt a haladás irányába kell kivitelezni.
Az ütést az állás kialakításakor végzett csípőforgatással együtt kell végrehajtani, így a kar ütőerejéhez hozzádódik a forgó testtömeg lendülete is.
Az ütés a 8. kyu övfokozat vizsganyagához tartozik.

Mivel a régi Kyo kiskönyv vizsgaanyag leírásában a hiji (könyök) technikák az ütések között szerepeltek illetve támadására alkalmasak, ezért e technikák szintén ezen az oldalon kerülnek bemutatásra.
A könyökkel (mivel az kemény és kevésbé érzékeny) komoly sérülések okozhatóak, így ezek a technikák barátságos dojo küzdelmekben nem használhatóak, ezek utcai belharc technikák.

Köríves könyök ütés alkalmas az ellenfél fejének (jodan) és testének (chudan) oldal irányból történő támadására.
A technikát végző kézzel a törzs rotációja szerint együtt mozog a másik kéz hikite-be.
A technika a 5. kyu övfokozat vizsganyagához tartozik.

Az előre irányuló könyökütés az ellenfél testének szemből történő támadására alkalmas.
A technika a Seienchin formagyakorlatban szerepel, valamint a 3. kyu övfokozat vizsganyagához tartozik.

Az oldalra irányuló könyökütés az ellenfél testének támadására alkalmas.
A technika a Pinan Sono San formagyakorlatban szerepel, valamint a 3. kyu övfokozat vizsganyagához tartozik.

A felfelé irányuló könyökütés az ellenfél állának, arcának támadására alkalmas.
A műveletet végző kézzel a törzs rotációja szerint együtt mozog a másik kéz hikite-be.
A technika a Geksai Dai formagyakorlatban szerepel, valamint a 3. kyu övfokozat vizsganyagához tartozik.

A lefelé irányuló könyökütés nemigazán sportszerű gyakorlat... de töréstechnikai bemutatókon gyakran alkalmazzák.
A kart magasra nyújtva, majd súlypont leeresztéssel együtt kell az ütést végrehajtani, így így a kar ütőerejéhez hozzádódik a testtömeg lendülete is.
A technika a Kanku Dai és a Sushiho formagyakorlatokban szerepel, valamint a 3. kyu övfokozat vizsganyagához tartozik.

A hátrafelé irányuló könyökütés pl önvédelmi jelleggel a hátulról támadó ellenfél ellen használható.
A két kéz együtt mozog, a műveletet végző kézre rásegít, rátart a másik kéz.
A technika a Saifa formagyakorlatban szerepel, valamint a 3. kyu övfokozat vizsganyagához tartozik.

 

Frissítve: 2025.12.24

BL